Szél és hideg ilyen napsütésben nem tudta kedvemet elvenni a kedvem, így egy pesti kitérő után a Hármashatárhegy és a János-hegy között indultam az ébredő természetet lesni.
A cél Nagykovácsi, ha úgy alakul, a Nagy-szénás voltak.
Így utólag visszatekintve, az a zsákutca tábla tán nem akadály a kétkerekűnek, és a Ferenc-hegy is megmászható.
A Verecke útnak szintén zsákutca tábla vet véget, de ez nem tántorított el, látva az erdő közelségét.
Árpád-kilátó után ereszkedés némi ugratókkal és hajtűkanyarokkal megtűzdelt erdei pályán, majd a Határ-nyerget elhagyva keresztül a Vadaskerti-hegyen és Nyéki-hegyen.
Gyönyörű lila-fehér virágok, és smaragdzöld moha föveny ezen a részen.
Következő állomás Solymár.
Itt kerülő utak, bizonytalan útkeresés. Ember legyen a talpán aki itt pusztán a kiírásokból tud tájékozódni, noha a jelek zömében jól láthatóak.
Erdőn át végül érkezés Nagykovácsiba. A Nap már épp lemenőben volt, így a Nagy-szénást bölcsebbnek láttam elhalasztani. Helyette ismerkedés egyirányú földutakkal.
Teljes táv 65,1 km körül lehetett, léghőmérséklet visszafelé (kora este) 7 °C.
