kerékpáros túranapló

Régen nem naplóztam túrát, ahogyan mostanában kevesebbet is csavargok széles e világban

Ennek oka nem a globális pánikkeltésben, hanem sokkal prózaibb okban rejlik: 

jelesül, hogy a kétkerekűt újfent sikerült lenullázzam. 

Ezegyszer tán végérvényesen -emberi számítás szerint nincs értelme tovább tatarozni, toldani foldani azt. 

Ideje lesz egy újabb útitárs után nézni. 

No de addig is, két túra az, ami a naplóból kimaradt. 

Az egyik, még decemberben. Mikulást követően, hétvégén -december 6.-án, vasárnap? 

Akkor, tán érezve a közelgő véget, föltekertem a Tündér-szikláig, és megkínáltam a kétkerekűt a magaslati levegővel. Hiszen azzal még nem másztam meg a sziklát, csak az egykori géppel. 

(Amit szintén egy hasonló katasztrofális tönkremenetelt követően, fájó szívvel, acél hulladékként adtam tovább a teremtőjének.)

Zugliget felől indítottam a csúcstámadást, a sziklamászást követő út már kicsit összemosódik.

Nagy emelkedőket nem tettem. Kezdett sötétedni, és az immáron nyirkos időben arra a megállapításra jutottam, hogy sziklát mászni sokkal biztonságosabb bicajjal, mint a lejtőről lefelé jövet satuféket nyomni a Költő utcai zebránál, akkora a féktáv és farolás a csúszás miatt. Így valószínűleg az Erzsébet-kilátóhoz is ellátogattam, -lehetőleg lassan ereszkedve az Istenhegyi úton utána-  de hogy a Délinél miként fordultam, nem tudom biztosan. Valószínűleg a Vérmezőn át.

térkép 1

22,7 km, 466 m fel, 47 m le

térkép 2

21,7 km, 39 m fel, 458 m le

Összesen 44,4 km, 505 m fel és le.

Következő túra-utam 2020 december 21.-ére esett. Egy dobogókői fordulókör után Pilisszántón voltam hivatalos. 

Ekkor nagy zimankó volt fent. A Két-bükkfa-nyeregtől fölfelé a csöpögő pára cudarul ráfagyott a lombkoronára, legfelül ujjnyi hosszú jégcsapokat eredményezve. Lent ebből csak a sárban csúszkálás maradt. 

Lépdelés a Pilisszántói-kőfülkéhez és vissza. 

Akkor még nem hittem volna, hogy ez lesz az utolsó.

térkép 1

32,9 km, 610 m fel, 23 m le

térkép 2

42,8 km, 242 m fel, 829 m le

Összesen 75,7 km, 852 m fel és le.

Hiszen aztán beütött a krach. Egyik alkalommal, szolid városi közlekedés közben. 

A hátsó váltó makacskodott. Olykor meg se moccant a váltó, hiába tekertem a markolatot koppanásig. 

Mikor meg egyszer sikerült, így jártam. A Batthyány téren voltam épp, mikor a láncfeszítőt elkapták a küllők. 

Be egészen nem darálták, letépték azt szegecsestül. 

Onnan hajthatatlanul, tolva-gurulva a Margitszigeten át bandukoltam, majd jobbat gondolva villamosról villamosra szállva folytattam hazáig. 

A kár egy váltó, egy lánc -innentől egy új hajtómű-, váltópapucsostul. Mindent egybevetve anyagáron az egykori teljes kétkerekű bekerülésének a harmada. 

Jócskán túltoltam a gépet eddig is. Annyi és olyan mértékű szervizelésen esett túl korábban, ami meghaladta a józan emberi számítást. 

Egy bejegyzésben lassan összegeznem kell a megtett kilométereket és listázni az amortizációt. 

Volt itt minden. 

Tán még lesz is a jövőben folytatása. 

Célszerűen platformot is váltva, a technikát újítva. Még alszom rá párat.

Vasárnapi kiruccanás, esti visszaérkezéssel. Az égiek kegyesek voltak, így szeptember közepén is. Három kulacsnyi víz is elfogyott útközben.

Negyed ötös indulással, másfél óra Szentkeresztig, a csúcsig két és egynegyed óra. Kihasználva, hogy még világos volt, a Szer-köveket fölkerestem. Már hallatszott valamennyi szarvasbőgés. E hét második felére jeleztek lehűlést, aki tudja, használja ki a jó időt.

Az a technikai körülményekhez hozzá tartozik, hogy a múltkor lejegyzett nyerges problémák további bosszúságot okoztak a napokban. Éspedig, hogy kicseréltem az imbuszos csavart hatlapfejűre, amely szintén meglazult idejekorán. Ezt aztán addig húztam, míg kiszakadta a menete -és lényegében hajthattam tovább, nyereg nélkül, a Margitszigeten át... egy új nyeregcsövet kellett beszerezzek, hogy a nyeregrögzítő alátét meglegyen. Új nyeregcső beszerelése nem jöhetett szóba, mert ebben a hosszban csak olyan átmérőt gyártanak amiből esztergálni kellett.

 65 km, 1100 m fel és le. 

Tündér-sziklával, sziklamászással a vasárnap esti sötétben. 

Amolyan éjszakai kiruccanás, a már-már jól bevált Diós-árkon fölfelé. Onnan a Széchenyi-hegy, emlékút, emlékmű kényelmesen adja magát. 

Tovább az Erzsébet kilátóba, majd az említett sziklához. 

Kacérkodtam a Hármashatárhegyet is ráfűzni a körútra, viszont több akadályokba ütköztem. 

Ezek közül a legnagyobb gond az a nyereg újbóli elvándorlása, a meglazult rögzítőcsavar okán. 

Legutóbbi afféromat követően az imbuszos csavart hatlapfejűre cseréltem. Vesztemre. 

Volt ugyan nálam 13-as és 15-ös kulcs, a csavar ezzel szemben 14-es. 

A jövő zenéje lesz ezen változtatni. 

Addig is, megelégedtem egy zöldmáli fordulóval.

térkép 1

22,5 km, 468 m fel, 68 m le

térkép 2

25,0 km, 45 m fel, 465 m le

Összesen 47,5 km, 522 m fel és le.

Hasonlóan, mint már korábban. 

Augusztus 21.-én, pénteken, még épp a délelőtti órák végén.

A Dobogókői-úton, Szentkereszten át, a Kakas-hegy oldalában a Király-völgyig, majd a Sikárosi-rét után fel a Kisrigóhoz, Szentlászlóhoz, és ereszkedés Lepencéig a betonon. 

Vissza Esztergomtól vasúton. 

Útközben hat kulacs vizet tankolva, és a parti úton egy elcsapott borzot odébb rakva. 

térkép

83,57 km ↗ 1220 m ↘ 1221 m

Munkából hazafelé menet, a Margitszigeten belefutottam egy kerékpáros csődületbe. 

Mint megtudtam, minden nyári hónap utolsó péntekén rendeznek egy esemény, mely a Sziget Rush névre hallgat, a facebookon keresztül. 

Fixisek gyorsasági versenye, néhány betétszámmal. Főleg a Hajtás-pajtás bűvköre, és a többi kerékpáros futárszolgálat dolgozói jelentek meg.

Sziget Rush #8, . július 31. péntek, 22:00-3:00

Néha megvan annak az előnye, ha az ember bent penészedik egy irodában -ha ilyenekbe botlik hazafele.

Nevezésbe ugyan nem fértem be, lévén nem fixivel kerekezem. De még így is, a mezőny után kullogva is kíváncsi voltam, mennyi fér ki a csövön. Egy recsegő-ropogó kétkerekűvel, egy tömött hátizsákkal és plusz tíz évvel az átlag indulókhoz képest. 

Egész üdítő volt, még annak ellenére is, hogy a sprint nem az én világom. 

Életem első küllőkártyáját itt kaptam.

Köszönet a szervezőknek és minden egybegyűltnek. Annak az illetőnek pedig le a kalappal, aki Szegedről tekert fel Pestig ezért, majd indult vissza hajnal háromkor.

Az eseményről készült videóbeszámoló megtekinthető itt.

Hosszú kihagyás után.

Tulajdonképpen még mindig csak takarék lángon. 

A nagy generálra befizettem, melynek része volt a törött váz hegesztése is. Az valahogy még április elején lehetett. 

A szervizből kihajtva ötven méteren belül, az első emelkedőn elszakadt a láncom. Azzal a lendülettel irány vissza. 

Ugyan visszapattintották a lánckerékre, utána egy hétig bírta, úgy kattogva, mint egy cross-motor. Újabb láncszakadás.

Lánccsere, szigorúan racsnistul-lánckerekestül. Kell nekem úgy pedálozni, munkába be. 

Hát nem. Ezt a kétkerekűt inkább a túrázáshoz illenék használni, a napi rutinhoz "ott a szürke".

Aztán valahogy elmaradtak a nagy túrázások, kilométerhiányom van.

Ennek véget kell vetni. 

Hát a meghegesztett nyeregvázcsővel, beesztergált hosszú nyeregcsővel, új sportnyereggel irány fölfelé a kánikulában. Mikor lehetett? Több, mint egy hónapja, kánikulában, még javában napközben indulva.

Se ennyi elcsapott állatot nem láttam  még, se ennyiszer nem álltam meg a Dobogókői-úton. 

Az új nyerget rögzítő csavar meglazult, és a nyereg mindig hajthatatlan pózokat eredményezett, hiába próbáltam húzni rajta. Ilyen csavarral nem számoltam, imbuszt meg szerszámmal se könnyű feszesre húzni.

Azért csak felértem Dobogókőre, és ha már ott voltam, időmbe is belefért, hát a Táltos-körutat bejártam -mint egykor-, sziklamászással tarkítva. Végén némi kitérővel a Szer-kövek felé. 

Visszaúton, betetőzve a gyalázatot, a tüskeálló külső alatt defektet kapott a hátsó kerekem. Sokat jártam errefelé, ez most mégis új volt. Egy kátyú lehetett a ludas. Végülis mindegy, ha a Két-bükkfától csak döcögve sikerül hazatérni, egy hajthatatlan nyeregben.

Erősen visszavette a kedvemet, hogy egy fél kerékpár árából csak egy ronccsal küzdök minduntalan, már egyből az első hajtástól kezdve.

Ezen felül, úgy mellékesen, a számítógépem is befuccsolt, így az élmények lejegyzésével nem vagyok naprakész. 

Az index megtorpanásával persze az is kérdéses, meddig lesz ez az egész felület életképes. 

Nemsokára archiválni, összegezni kéne az eddigieket.

 65 km, 1100 m fel és le. Plusz persze az erdei ösvényeken, tolva-cipelve.

2019. október 30., szerda.

Törés, rideg törés.

Bár ma sem épp túrázni voltam, de a napi rutin felénél kettétört a nyeregvázcső a nyeregcső befogásánál.

Talán ha létezett volna hosszabb nyeregcső, tovább bírta volna a váz. 

Nagy kérdés, lehet-e az ilyen anyagkifáradást értelmesen javítani hegesztéssel. Erős a gyanúm, hogy a kétkerekű eddig bírta.

Épp vinni készültem volna a napokban generálozni -fék, váltó rendbetétel, esetleg új első felni... a szokásos fogyó termékek. 

Ha a váz is csere-érett, vajh' mi marad? A csengő?

Nagy előnye a naplózásnak, hogy a hiba -és cserealkatrész listázható, ami az elmúlt években összegyűlt.

Lassan ideje lesz számot vetni. 

A héten napközben volt 29 °C az ország egyes részein. Jövő keddre ígérik a lehűlést. Addig kár volna kihagyni a túrázást.

Esti indulással, éjszakai sziklamászással a Tündér-sziklánál. 

Visszafelé már csak 13 °C volt, ami október végéhez képest még mindig szokatlan. 

A drótszamárra lassan megint ráférne egy karbantartás. Fékpofák cseréje, váltó beállítása. 

térkép 1

22,5 km, 468 m fel, 68 m le

térkép 2

25 km, 89 m fel,  489 m le

Összesen 47,5 km, 557 m fel és le.

Október 20.-a. Napközben 28 °C. Ősz.

Túra ezúttal Nagymarosig a Duna bal partján. Révület, majd folytatásként Visegrádtól Esztergomig.

Nagyjából itt kezdett vacakolni a váltóm, úgyhogy Dobogókő helyett vissza vasúttal. 

térkép 1

45,6 km, 120 m fel, 127 m le

térkép 2

26,2 km,  98 m fel, 89 m le

Összesen 71,8 km, 218 m fel és le.

A csodaszép őszi időben bűn lett volna kihagyni a kerekezést vasárnap. Számolva a nagyobb forgalommal, a Kevélyt vettem célba.

térkép

42,27 km, 653 m fel és le.