A tavalyi huszadikai túrához hasonlóan, jó kilátás felé.
Hármashatárhegy irányában, át az északi vasúti összekötőn, Pók utcán végig.
Hogy csak az aquincumi hév megállók között lehet átkelni a Szentendrei úton, most nem kerültem a vasút vonalában, inkább néztem mi adódik egyenesen.
Sok jó nem, míg a távhő vezeték mellett döcög az ember.
Öröm az ürömben, hogy utána Aranyhegyen és az Ürömhegyen is tudtam tekerni.
Egyszer célirányosan a Pogány toronyt is meglesem, most épp másfele mentem.
Érdekesség, a péterhegyi Csókavár felé induló ösvény mellett az árokban két síléc pihent.
Tízes elkerülő útról le, Virágosnyereg úton fel.
Hogy már sötétedett, inkább Kővár fele mentem, ahol a Határnyereg után a Kéken az Árpád-kilátóhoz értem.
Húsz perc a tűzijátékig, addig helyezkedés a tömegben.
A kilátást itt nem zavarja átjátszó állomás, főrendőr torony, csak a növényzet itt-ott.
Igaz ami igaz, messze van ez a lövésektől -főleg a Lánchídnál voltak-, így más megfogadta hogy legközelebb visz magával távcsövet.
A nagy tömeg visszafele autóstul vonult, kerékpárral ügyesen kikerültem őket és háromnegyed óra alatt gond nélkül hazaértem.
(12,8 km)
(12,3 km)
(15,1 km)
Összesen úgy 40 km.
