A nagyobbik, kilátóstul.
Odáig pedig Budakeszin át. Hogy nem a Jánoshegyen keresztül irányoztam meg, a forgalmat a Hárshegyen át próbáltam kikerülni. Fél sikerrel: a Széher úton egyre csak suhantak el mellettem fölfelé. A "kardiovaszkuláris" tanösvény felvezetését tán nem a tág tüdő, kipufogógáz párossal képzelték el.
Szépjuhásznénál ért a következő meglepetés, a kék kút vizet nem adott. Rossz hír ez harminc fokban.
Irány tovább.
Legutóbbi budakeszi túrámhoz hasonlóan, most is a Szarvas-árok vonalát követtem, majd a végén indultam a Csergezán felé. Ottlétemkor ment le a Nap. És jött föl futó. És búgott el mellettünk méterekre kisrepülő.
Visszafelé kutat kutatva, aztán végül csak a Margitszigeten döntöttem le két teli kulacsot.
Ez így kellően megnehezítette a túrát. (Kilenckor is még csak 25 fok volt.)
Részidők:
-indulás úgy fél-háromnegyed öt fele, ötkor már a Hörpintő mellett a zöldre várva (posta, piac)
-hatkor Szépjuhásznénál -ami szerintem igen jól sikerült, át a városon
-hat-huszonkettőkor az árok lábánál,
-hét-harminchétkor fent a kilátóban
-este tízkor visszaérkezve
26,99 km ↗518 m ↘320 m
37,65 km ↗558 m ↘763 m
Összesen 64,64 km, 1080 m szintkülönbség.
Szintidő öt és fél órán belül (köves erdei utak az emelkedőkön).
