Dobogókő megcélzása.
Pomázon a József Attila úti Dera-patak fölötti híd lezárva volt, így egy huszárvágással a Huszár utcán mentem tovább.
Később, hogy a pomázi-csobánkai ösvényeket feltérképezzem, elkanyarodtam a Pataksor utca felé a töltőállomásnál.
Végül a Bodza utca sárga sáv jelzésén felértem Árpád szobráig, és egyenesen haladtam tova.
Nagy sárban, teli nőtt szekérutakon, kertek alatt-kerteken át, majd egy tűzpásztán fölfelé kaptatva,
Majdán-nyereg.
Csúcs-hegy, Oszoly-nyereg, Oszoly-csúcs.
Bár kettős-kereszt az Oszolyon áll, nekem a Csúcs-hegy tetszett inkább.
Csobánkán át Szentkút volt a következő célállomás.
A forrás melletti támfal ledőlt, omlásveszélyre felhívó figyelmeztetések kifüggesztve több helyen is.
Szemre, agyi panaszokra kiváló a víz a kőtábla tanúbizonysága szerint.
Tovább, a Hosszú-hegy északkeleti oldalán.
Saras úton.
Itt-ott igencsak süppedve.
Bár kerékpárossal nem találkoztam, még legalább két-három biciklista nyomait rögzítették a rögök.
Pilisszentkereszt lábánál kiérve, továbbra is Dobogókő felé tartva másik Szentkútra mentem.
Ég és föld a kettő, szerintem emez sokkal hangulatosabb.
Nincs ugyan akkora múltja, mint a csobánkainak, de ebből fakadóan autó keréknyomok se túrják szét az oda vezető utat.
Tovább a kék-kereszten, Csupasz-bérc és Kopasz-hegy között, át a Bükkös patakon.
Itt, az időközben leereszkedett éj sötétje miatt a kék-kereszt jelzést követni nem tudtam, ezért
szekér úton -szarvasbőgés, disznóröfögés kíséretében- az Ispán-rét felé haladó kék sáv jelzésig mentem.
A térképemen ez az útszakasz E4 jelzésű, és ideiglenesen nem járható.
A felfestésekből ítélve azonban úgy tűnik, mintha újra szabad az út.
Innen Öreg-vágás-hegy, és Dobogókő.
Visszaút betonon.
Olyan 70 km körüli út lehetett oda-vissza, még ha nyolc órába is bele telt.
