Csodálatos napsütésben, álló délben indultam neki, negyed hétkor értem vissza.
Levegő hőmérséklet 12 °C oda, 7 °C vissza az út közbeni mérőóra szerint a kékduna kristálypalota előtt.
Nagyobb erdei -pilisi- túra előtt ideje volna szét nézni, milyen is a természet. Irány felfelé.
Margitsziget, Margithíd, fonódóvillamos-lezárás, teleportálva a rakpart vonalában, majd Citadella a verejtékút felől.
Ezidáig rendszerint a Kelenhegyiről a Minerva úton tértem le, most viszont újra megkíséreltem sétányokon támadni. Egy lépcsős rész mellett pár m-en kell csak a "fűre" letérni, a dagonyában levő nyomok tanúsága szerint más is jár arra kerékpárral.
Citadellától át Naphegyre. A sétány végéről a kordonok tapodtat se mozdultak el, világlátók csodájára járnak -voltak is szép számmal.
Tovább, zöld vonalon: Vérmező, Városmajor.
Kis kitekintés a Kis-Svábhegyen, kaptatás a Zsibói utcán föl Istenhegy felé (19%-os emelkedő a tábla szerint; összehasonlításképp a Kiscelli utcát 20%-osnak jelzik.)
Béla király útján Tündér-szikla felé.
A kerékpáros sziklamászás szintideje most 10 percre sikerült, de ennél nagyobb mutatvány várt fölfelé.
Ugyanis, a hegyi utakon jéggé taposott hó képezett korcsolyapályát.
Biciklis hólánc se ért volna sokat, tán valami csavarokkal-szegekkel megtűzdelt abroncs esetleg.
Erzsébet-kilátó ki nem maradhatott a János-hegyből akkor sem.
Ennyi embert a hegyi úton egész nyáron nem láttam, ők pedig, még embert két keréken, sárga úton.
Szlalomhegyek, szerencsére napsütötte-forgalmasabb oldalként itt még volt erre mód.
Nem úgy, mint a Budakeszi-út irányában. Első kanyarulat után a piros sáv jelzés megirányzása, tán a kisebb forgalom okán még nem egybefüggő a "gleccser".
De, az.
Félig nyeregben, gurulva-csúszva ahol lehet, másik láb végig a földön a miheztartás végett. Hiszen jobban csúszott az a drótszamárnál, de legalább biztosabban tudtam merre várható eltaknyolás.
Láttam magam előtt két másik bicajost, akik egy sikamlósabb szakaszon inkább cipelték a vasukat. Követendő példa, csak nem a kijelölt úton. Nekem nem hiányzott, hogy úgy törjem össze magam, hogy a fejemre esik amit cipelek.
Így hát, inkább csörtetve pár száz métert a Gyermekvasút felé, kievickélve a rókalukból.
Apropó, rókaluk. Az Erzsébet-kilátóhoz felfelé vezető úton pedálozva egy róka ment előttem át, keresztben fentről lefelé.
Később más is mondta hogy látta.
Másik meghatározó benyomás a hol jeges, hol dagonyás viszonyok mellett, az a rengeteg törött-fűrészelt ág, még decemberről. Állítólag 30-40 év kell, hogy vissza nőjön a mennyiség.
Úgy 58,9 km.
Kicsit még várni kell az erdei kerekezéssel.
