Idén először indultam ehhez a szívcsücsökhöz.
A jó időt sok más kerékpáros túrázó is kihasználta, az autóforgalom bár nem csekély, a budai utakhoz képest még mindig szerethetőbb.
Még úgy is, hogy sokan sietősen suhannak centikre, bárminemű kikerülési szándék nélkül.
(Az éjszakai reflektorhasználat-elvakítás más kérdés.)
Az erdőt egészen megkopasztotta az ónos eső. Korábban hol sűrű rengetegként tornyosult az út két oldalán, most szelíd ligetek rönkfákkal tarkított hada.
Leginkább szembeötlő tán a két-bükkfa-nyergi rész, ahol a dobogókői emelkedő előtűnik majd' egészében az első kanyarulatáig.
Tűzifa akad tonnaszám.
Lentebb még, Pomáznál elkészült a patak feletti híd, és egy körforgalom is épült.
65 km a bejáratott úton.
(Kb. 4 óra alatt.)
