Már 13 °C meleget hozott a napsütés, egy-kettőre kitavaszodik.
Egy merészet gondolva, irány a János-hegy, még világosban. Margitszigeten át, Fasor után Diós-árok, majd a csúcsra fel.
Dagály, Margitsziget továbbra is elszomorító állapotban van. A fürdő maradékát is szétgyepálják, a Béke-kút rács mögé zárva. Építési forgalom, behajtani tilos. Zsákutca. Kerékpárral behajtani tilos. Beh' jó, majd az út közepén teleportálok kemény 150 métert.
Annak ellenére, hogy csak a kopó réteg hiányzik az útról, az egész építkezésen a civilek figyelmen kívül hagyása, és a teljes rendezetlenség tükröződik. (Tankom meg még nincs.)
A Margitszigeten a középen végighaladó járdát elbontották, az út szintén messzi van a késztől, van, ahol csak fél pályán, váltott lámpa engedi a forgalmat. Kerékpárral?
Árpád-híd felől a lehajtó alatt áttekerve zsákutca. Marad a futókör melletti keskeny kövezés, mígnem bokrok közt visszaevickél az ember. Nem szerencsés, legközelebb tán a forgalommal szemben nekiindulva jobb lesz.
A Diós-árok még mindig kimondott edző terep. Feljebb hasonló emelkedő csak a kilátóra vezető út.
Fent erős szél, nyikorgó zászlórudak. És kerékpár, természetesen.
Visszafelé erdei úton, majd tovább a betonon, Vérhalomon át tova.
Saras még, de a hegyi kerekesek kedvét ez nem szegi. Két keréknyom volt előttem az úton.
21.79 km ↗584 m ↘193 m
20.91 km ↗239 m ↘630 m
Összesen 42,7 km, 823 m föl s le.
