Gyakorlatilag a legutóbbi túra útvonalán, végig a betonon.
Annyi különbséggel, hogy most nem 35 °C volt napközben csak 25, és este felhő nem volt az égen.
Másik különlegesség a kései időpont: 21:30-kor indultam neki;
22:22-kor csobánkai elágazásnál,
0:07-kor pár perc láblógatás a bazilika Dunára néző támfalán,
Dobogókőn 1:45-kor tíz perc pihenő,
vissza pedig 3:30-kor.
Érdekes módon autó még ekkor is akadt. Esztergom-Dobogókő között egy előzött le, a híd közelében.
Vad annál több akadt. Először találkoztam fölfelé Szentkereszt előtt az út közepén kidőlt, termetes borzzal.
Kilapítva nem volt, vértócsa se körülötte, azért odébbhúztam az út szélire, mielőtt egészen beágyazódna.
Őzikéből láttam kettőt az úton, neszelni hallottam sokat.
Ebből az egyik a Kakashegyi erdészház és Szentkereszt közötti hajtűkanyarnál "legelészett", fékeztem is egy nagyot.
Összesen 100,4 km, 2258 m fel és le.
A "Háromszor Két-Bükkfa" most is megvolt, mint anno a csúcstámadásnál. Hogy akkor hogyan sikerült az 55 percet elérni? Jó kérdés. Valahonnan Esztergomon kívül volt a start. Majd "gyúrok még rá" arra a "sárga trikóra".
