Ugyan nem a kopár hegyen, viszont az orkán hasonló élményt nyújtott.
"Véletlenül" az Erzsébet-kilátónál kötöttem ki este tíz felé. Meglepetésemre az nem zárt be nyolckor, sok ember mozgolódott benne. Egy csak belülről olvasható kiírás szerint augusztusban minden szombaton reggel nyolctól hajnal egyik látogatható.
Ez esetben irány legfelülre. Az éjszakai panoráma egészen eltörpült az említett széllökések élménye mellett.
Se villámlás, se eső, és -szerencsére- kidőlő fák sem voltak az úton, a recsegés ellenére. Számszerűen nem tudom mekkora lehetett a szélsebesség fönt. Tény viszont, hogy állvánnyal sem tudtak fotózni onnan, és hogy rá lehetett dőlni a szélre, az megtartott.
Ezek után kíváncsi voltam a Tündér-sziklán mekkora szél lehet és arra fordultam vissza.
Az út szomorú szakasza a Békekút-mentesített Dagály, és a -világrekord-hosszú-svájci-függőhíd-kétszeresét-érő 27 m hosszú gyalogos kerékpárhíd, ahol a kerékpársávon szédülő alak épp két zsebkutyát legeltetett kötélen.
47,39 km, 1134 m fel és le.
