Első ízben a defektjavítás után. Az elülső kerékben a küllővédő szalag csavarodása okozta a bajt, a hátsó külső pedig még szerencsére nem okozott bajt de bőven csere-érett volt, így azt is újítottam. Szerencse is, hogy kapott defektvédelmet, mert már a Megyeri híd első pillérénél négy királydinnye-tüskét szedtem ki belőle. Szezonja van.
Indulás úgy délután öt körül. Öreg hiba. Ennyi őrült forgalmat, a Dobogókői úton...
Ahány százszámra előztem az autókat a hévátkelő előtt -térkép alapján 500 m-t tartott a sor-, annyian legalább siettek el mellettem. Pomáz és Csobánka között volt olyan érzésem, hogy a körúton ilyen rossz a levegő mint ezen a hegyi úton. Egy jó alternatívát kéne keresni. Ami lehetőleg kikerüli Szentendrét és a Kevélyeket sem szeli át. Hosszú-hegy határeset, és az se visz csak a Szántói-nyeregig.
Célzottan Esztergom felé mentem a betonon szilárdan, Szentkereszt után jócskán alábbhagy a vonulat.
Aztán, az "Eredeti Fény Temploma" felé. Eme együttes a Dobogókői útról egy jobb kanyarral közelíthető meg, sorompót kerülve. Így autó nem, csak őz maradt társaságnak.
Egy vadkerítésen-létrán kell közben átmászni, itt-ott rázós, de a zöld jelzésű kerékpárutat is valahol erre vezetik.
Búbánatvölgy előtt fordulás. A Zsilip utcánál körültekintés a földhalmon. Vissza Esztergomon, Dobogókőn át a betonon.
Kilenc után már alig-alig járnak erre autók, pláne nem ebben az irányban és főleg nem olyan tempóban, mint az út elején. Csak az emelkedő és a sötétség. (Tegnap volt újhold, és napfogyatkozás is a világ túlfelén.)
105 km, 2436 m fel és le.
