Szombat, este nyolc felé indulva neki -épp szállingózni kezdő hóesésben. Később egyre rosszabb útviszonyok, Pankos-tető után kocsinyomokon kívül hófödte beton fehérlett.
Mintegy két és fél óra volt fölfelé -kirándulóval nem, csak néhány önjelölt "drift-bajnokkal" találkoztam.
Visszafelé dacolva a csúszós úttal, gyér látási viszonyokkal, fékekkel. Ha szemüveg fönt, az párás-vizes, nem látok ki rajta, ha leveszem akkor pedig a szemembe hasító jeges pihék miatt nem látok előre.
Aztán visszaérkeztem, többszöri megállással, térdig átázott nadrággal. Eddig talán ez volt a legrázósabb utam Dobogókőre.
Visszafele jövet elhagytam a lámpám zárófedelét, alkalmasint új után kell nézzek.
65 km, 1100 m fel és le.
