Még tegnap jártam fent.
Legutóbb senki emberfiával nem találkoztam, most volt szerencsém egy alapítványi ásatóval beszélgetnem.
Pár nap és levonulnak, majd két hét múlva jönnek megint és mintha ilyen kéthetes turnusokban lennének egészen szeptemberig.
Két éve volt lent valaki három napot a barlangban, azóta ilyennel nem találkoztak, bár igaz az is, hogy igyekeznek nem Árpád-ünnep idején tenni-venni, hogy ne akadályozzák egymást.
Azóta találtak pár római útjelző követ és csontokat, majd' négy méter mélyen járnak.
Két észrevételem van a dologhoz:
római időkben kiépített út vezetett át a területen, amin, feltehetőleg könnyű szerrel ment keresztül egy szekér.
Valami célja biztos volt az útnak.
A másik, hogy jelenleg nehezen járható volta csak emeli a túristaút értékét. Ha a rómaiak előtti állapot feltárása volna a cél, akkor vagy öt méter mélyen -és ehhez mérten kellő szélességben- kéne kibontani a teljes völgyet.
Érthető módon egy ilyen beavatkozásra nem kerül sor egyhamar.
Ha már a tereprendezésnél tartok, a visszavezető szekérútra ráférne a karbantartás.
Bár most már nem kellett a lapos kerék miatt lépésben mennem, így is igazi kihívás lefelé döcögni.
Közben elbaktatott néhány őz a sűrűben, és egy kis pocok (?) is keresztezte utam.
Budakalászon volt egy karambol a Pomázi út-Liget utca sarkánál, a betont frissen festették a helyszínelők.
Táv olyan 46 km.
Visszafele út térkép szerint 18,1 km,
este kilenc felé indultam rajta és egy óra volt végig.
