Egy hete volt, hogy a balatoni leutazás után hétfőn tettem ezt a körutat.
Balatoni körút, ahogy a tábla jelzi/ahol jelzi.
Térkép agya nehezen áll rá az útvonalra, így csak közelítő jelleggel rajzoltam föl.
37 °C, tűző Nap, sehol egy felhő.
Indulás 8:49-kor, érkezés 19:38-kor, Balatonalmádin.
Megállás csak 1-2 helyen, víz töltéséért.
11:55-kor Szigligeten, 14:17 és 14:27 között Balatonfenyvesen;
17:11-kor tovább indulás a siófoki aranytölcsértől.
Badacsonyon át elvész a kerékpáros kiírás, így célszerűen a 71-es úton kerültem.
Forgalom nem nagy, haladósabb is tán mint át a hegyen.
Nyolc teli kulacs vizet legalább ittam az út folyamán, kellett is a nagy melegbe.
Az északi parton még csak-csak adódtak vízcsapok, viszont egész Szigliget és Balatonfenyves között nem láttam.
Ott nagy felüdülést jelentett a városháza előtti, a sok fa faragott szobor mellett.
Zamárdira buli utáni napon érkeztem. Úgy nézett ki a táborhely, mintha letarolta volna egy menekültáradat.
Az emberek java már elpárolgott, egy-két nagyon másnapos alakot leszámítva.
Túrázó emberek java több napra felmálházottan.
Aki nem vitt magával nagy táskát, szintén nem ment olyan gyorsan hogy azzal nap végére körbeért volna.
Harci díszben kerekező országútissal nem találkoztam.
Lehet hogy a sík terep nem téma, vagy csak az előző napi "balatonfelvidéki maraton" után inkább pihenőt vettek.
Egy ember mégis akadt, akivel többször leelőztük egymást az út során. Mint elmondta, ő Veszprémből Veszprémbe igyekezett, hogy elérje az este nyolcas vonatát. Lehet hogy elérte, az eltökéltség bőven megvolt hozzá.
Legmeredekebb része a túrának -hogy Badacsonyt kihagytam- Balatonszepezden a körút kijelölt kitérése a hegyre és a Szabadi utáni vasúti töltésre felvezető emelkedők voltak.
Teljes táv mintegy 190 km, 10 óra 49 perc alatt.
(Balatonszabadi utáni településeket már nem tudtam hozzáadni a címkékhez, túl soknak bizonyultak.)
