Amolyan búcsújárás-féle. Vácon át, követve a "kijelölt" kerékpárutat -csak a visszaúton vétettem el az irányt, ami köszönhető úgy a rosszul látható kacskaringóknak mint a sötétedésnek és a kimerültségnek.
Viszonylag monoton, egysíkú az út a partközelben. Ennek és a nyárias időnek folytán sok kerékpáros gyűlt össze az utakon. Vácon ráadásul még koncert is "nehezítette" a manőverezést.
Két óra alatt értem a Csattogó-völgybe. A nagy kerülőutak ellenére is ez egy 42 km-es táv, így valami egészen elképesztő 20 km/órás átlag tempót tudtam tekerni.
Innentől viszont hegyi kerekezésbe csapott át az út, a Fehér-hegy Piros sáv jelzésén.
Lovakkal annyira széttaposták a dagonyát, hogy döcögött végig lefelé.
Az ösvény egy tanyában végződött, kerítés nélkül. Vissza csak a meredély, elöl meg két ugatós kutya... maradt a harmadik, hegyoldalon, bokrok közt, kaszálón át. Egy km-en, hogy az 50 m-re levő betonútra kiérjek.
"Csodafarm", ahogy nevezik.
Visszafelé az E77-esen csoda, hogy átkel ember baleset nélkül.
Utána már egész vonzó a parti cammogás.
92,4 km, 892 m fel és le.
