A Kevélyeken át. Csobánkai-nyergen. Hosszú-hegyen. Pilis-tetőn. Majd vissza.
Két hónapja indultam hasonlóan neki, most adott volt minden feltétel. Kicsit ugyan szeles, de nem túl nagy hőségben, és viszonylag szárazabb időben. Pocsolyák, dagonyázás elvétve.
A Kevélynél a tanösvény a sorompónál inkább hasonlít vízmosásra. Most annyi hordalék gyűlt össze, hogy a sorompó fölött mentem át.
Mintegy este nyolc volt, mire a Nagy-Kevélytől tovább indultam.
A Mackó-barlang után kidőlt fa torlaszolta el az utat. Fél méter az ösvény, jobbra-balra cserje, és meredek lejtő.
Marad az aprítás, hadakozás az ember magas ledőlt lombkoronával. A tegnapi túra során a Piros Sávon az Apátkúti-völgyben is volt kidőlt fa, ott éppen egy hatvan fős csoport jött át előttem.
Itt semerre senki, át nem verekedte volna magát. Lehet egyszer megint fűrésszel kéne nekieredjek.
A Hosszú-hegyen találkoztam három kisebb vaddisznóval.
Fél tízkor értem a forráshoz, ekkorra besötétedett. A Pilis-tetőn a kilátóban háromnegyed óra múlva fordultam.
Csodák csodája, a sötétben lefelé találkoztam néhány gyalogossal a betonon.
Át Dobogókőre -ilyen közelségben kár volna kihagyni. Újabb fél óra, és fordulás vissza onnan háromnegyed tizenegykor.
Visszafelé az úton háromszor surrant át az úton előttem egy-egy róka. Később egy termetes vaddisznót is láthattam, szerencsére még élő valójában és nem elütve.
Érkezés vissza negyed egykor.
74,69 km, 1584 m fel és le.
