Péntek esti túra. Az utolsó a nyári melegben. Sehol egy lélek, épp csak mindkét kilátó tetejiben. A nagyban "gerle pár", a kicsiben 4-5 fő+1 kutya.
"...Akarsz följebb menni?
-á, sörözzetek csak tovább..."
A Szépjuhásznénál a kutat még mindig elzárták.
A Bátori-barlang előtt egy kb 40 cm átmérőjű tölgy dőlt keresztbe az ösvényen.
40 km, 620 m fel és le.
Hogy melyik, az mindig változik. Most kedvező volt az időjárás, hajnal egykor volt 20 °C, gyenge szél, tiszta mennybolt a sötétben.
A Hármashatárhegyre *is* akartam menni, viszont hogy megint este hét körül indultam, az nem lehet az első állomás. Mire felérnék, már sötét -onnan lefele, hogy ne ismételjem magam, az erdőn át kéne menni. Az sötétben nem az igazi. Majd itt zárok.
Kezdés a Várban. Lassan felépül a lovarda. Ideje is, mert tíz huszárparipa is csak úgy az út szélire volt kikötve a déli rondellában.
Innen a Naphegyen át a Kissvábhegyet céloztam meg.
Tovább, gondolva egy nagyot, irány a Széchenyihegy. Az emlékig úgy két óra alatt felértem.
Utána Jánoshegy -épp valami jelenetet forgattak a libegő tetején, "komoly verekedéssel". Tizenévesek, fekete bőr kabátban, cross motorral. Hogy a Jánoshegyről a downhilleseket kitiltották, majd pont ide jönnek fel motorral, és jól másik motorhoz is öltöznek... Kb annyira volt hiteles mint az egykori "református ifjúsági magazin".
Az Erzsébet-kilátó után a Tündér-sziklára másztam ki, hogy lássak is valamit.
Mindez szép és jó, csak sem a Sashegy-Fátra tér-Gellérthegy, sem a hármashatárhegy nem esik innen kézre. Főleg, hogy a kettő ráadásul inkább vagy/vagy, épp ellenkező irányokat jelölnek ki.
Így hát előbb a Hunyad-oromra tekertem föl egy kicsit, onnan pedig nagyot kerültem a Kútvölgyben (mert a Cinege út egyirányú). Svábhegyet elhagyva, ismét Istenhegy felé mentem.
Mártonhegy, majd Széchenyi-hegy felől Farkasréten át, "ereszkedés" a Fátra térig.
A Hegyalja úton tova a Gellérthegy már "adta magát". Leérve még nem akartam a part mentén visszafordulni, irány a Hármashatárhegy. Célszerűen, a Margit körutat kerülve, a Gábor Áronon föl, Budagyöngyéből.
Az út a Szépvölgyi útig visz, bár ezen a környéken is lehetne barangolni.
Hármashatárhegy a betonon, vissza a Kék kereszten, Remete-hegyen át.
Emlékeim szerint első ízben ereszkedtem ezen a köves erdei ösvényen lefelé.
Múltkor kicsit csalódott voltam, hogy fölfele kevésbé ment.Most láttam azt a "vizesárkot" ami megfogott legutóbb. 30 cm gödör, 30 cm bukkanó. Ezt tán még síkon sem veszem be.
Visszaérkezés úgy hajnali fél kettő körül, hat és fél órás kerekezés Buda határain belül.
29,6 km ↗837 méter ↘449 méter
33,33 km ↗1254 méter ↘1559 méter
21,63 km ↗574 méter ↘647 méter
Összesen 84,56 km, 2665 m fel és le.
(Ha jól számolom a címkéket, van az a 12 hegy 15 is.)
Vasárnap, esti fél hét körüli indulással -kicsit késve, mert viharfelhők gyűltek.
Sara otthon előtt, szemből, két autót hetvennel előző fekete bömös terepjáró centikkel tőlem suhan. Micsoda úri vezető...
Ha már felértem a leágazásig, már vissza nem fordulok, ha esik ha fúj. Így rohamozva az ösvényt, a Domini-forrásnál kezdett el cseperegni. Végül alábbhagyott, és inkább Pomáz-Budakeszi vonalában záporozott tova.
Fent az ásatók sátortábora fogadott, már készületben nyugovóra térni az esti szürkületben. Kerékpáros meg nem túl gyakori vendég ebből az irányból.
Visszafele a vizes betonon gurulva láthattam a nagy villámlásokat jobb kéz fele.
43,51 km, 595 m fel és le.
Tegnapi köves-emelkedőnek hasonló, gyakorló párja a Kevélyek vonulata.
Úgy délután ötkor indultam neki, hatkor a Piros tanösvény lábánál a Kalászi útnál.
Előtte kitérő a Kálváriahegy felé -az információs tábla eltűnt. Nagy-Kevélyen fej fölött ellibbenő paplanernyős.
Két kanyarral odébb a felszálló pálya, másik tíz "pilótával", és még ketten jöttek szembe felfelé.
Sok fuvallatot én ugyan nem éreztem, csak a nagy hőséget.
Pedig csak Csobánkán volt az első kút, addig előbb a Mackó-barlangot is megnéztem. Onnantól lefele pár kanyart továbbra sem két keréken ereszkedtem, olyan meredek.
Frissítő után fordulás a Dobogókői útra, ahonnan nyolc körül indultam vissza.
41,69 km, 880 m fel és le.
Péntek este.
Erdőhát út, Remete-hegyen át. Régen mentem ebből az irányból -a Kiscelli utca forgalma nem hívogató (tüdőtágítás kipufogógázzal). A körforgalom után már csökken a létszám, a Nyereg út elején szerencsére nem kerülgettük egymást senkivel.
A Kék kereszt az Erdőhát fölött most is feladta a leckét. Esti szürkületben már az első vizes árok megfogott.
Itt végig meredek és köves a terep, később sem tudtam tekerni. "Talán" egyszer világosban. A pulzusomnak végül is mindegy. Korábban mintha jobban ment volna ennél.
32,87 km, 645 m szintkülönbség.
Első ízben a defektjavítás után. Az elülső kerékben a küllővédő szalag csavarodása okozta a bajt, a hátsó külső pedig még szerencsére nem okozott bajt de bőven csere-érett volt, így azt is újítottam. Szerencse is, hogy kapott defektvédelmet, mert már a Megyeri híd első pillérénél négy királydinnye-tüskét szedtem ki belőle. Szezonja van.
Indulás úgy délután öt körül. Öreg hiba. Ennyi őrült forgalmat, a Dobogókői úton...
Ahány százszámra előztem az autókat a hévátkelő előtt -térkép alapján 500 m-t tartott a sor-, annyian legalább siettek el mellettem. Pomáz és Csobánka között volt olyan érzésem, hogy a körúton ilyen rossz a levegő mint ezen a hegyi úton. Egy jó alternatívát kéne keresni. Ami lehetőleg kikerüli Szentendrét és a Kevélyeket sem szeli át. Hosszú-hegy határeset, és az se visz csak a Szántói-nyeregig.
Célzottan Esztergom felé mentem a betonon szilárdan, Szentkereszt után jócskán alábbhagy a vonulat.
Aztán, az "Eredeti Fény Temploma" felé. Eme együttes a Dobogókői útról egy jobb kanyarral közelíthető meg, sorompót kerülve. Így autó nem, csak őz maradt társaságnak.
Egy vadkerítésen-létrán kell közben átmászni, itt-ott rázós, de a zöld jelzésű kerékpárutat is valahol erre vezetik.
Búbánatvölgy előtt fordulás. A Zsilip utcánál körültekintés a földhalmon. Vissza Esztergomon, Dobogókőn át a betonon.
Kilenc után már alig-alig járnak erre autók, pláne nem ebben az irányban és főleg nem olyan tempóban, mint az út elején. Csak az emelkedő és a sötétség. (Tegnap volt újhold, és napfogyatkozás is a világ túlfelén.)
105 km, 2436 m fel és le.
Utána fordulás vissza. Egész a margitszigeti szökőkútig jutottam, utána egészen lapos volt az első kerekem.
A lehajtónál már érződött, hogy túl lapos, így a kútnál felfújtam. Egy szigethosszt bírt. Hasonló lendülettel -és fújás-szüneteket tartva- vissza hazáig.
Teljes táv úgy 21 km.
Dobogókői kitérővel visszafelé.
Sötét volt már jócskán a nyergen túl, így most nem kísérleteztem a Barátkúti dűlőn, főleg hogy a sorompó is zárva volt.
Rendezvény miatt a Bazilikát is eltorlaszolták, a mellvédig már nem tudtam fölmenni.
Érdekes mód mikor Dobogókőn fordultam, jött velem szembe egy kerékpáros csapat; oda menetben pedig az egyik lámpát szerelték -közben lehetett tíz-tizenegy is. Egyéb nagyvadat most nem láttam.
Összesen 100,4 km, 2258 m fel és le.
Régen jártam erre. Nyáridőben eddig mindig összefutottam az ásatók táborával, most a táborhely üresen állt. Lehet inkább áttelepültek oda ahol lelet is van? A Búbánatba...
Este hatkor indultam, és negyed hétkor már a Domini-forrásnál álltam meg hűsölni.
Az egyik híd az úton ripityomra ment, és egy frissen kidőlt fa is állt keresztben.
Föntebb a barlang megvan, kürtőstül -mintegy negyed óra kaptatásnyira.
Visszafelé két vaddisznót láttam az úton keresztbe iszkolni.
43,42 km, 550 m fel és le.
A nagyobbik, kilátóstul.
Odáig pedig Budakeszin át. Hogy nem a Jánoshegyen keresztül irányoztam meg, a forgalmat a Hárshegyen át próbáltam kikerülni. Fél sikerrel: a Széher úton egyre csak suhantak el mellettem fölfelé. A "kardiovaszkuláris" tanösvény felvezetését tán nem a tág tüdő, kipufogógáz párossal képzelték el.
Szépjuhásznénál ért a következő meglepetés, a kék kút vizet nem adott. Rossz hír ez harminc fokban.
Irány tovább.
Legutóbbi budakeszi túrámhoz hasonlóan, most is a Szarvas-árok vonalát követtem, majd a végén indultam a Csergezán felé. Ottlétemkor ment le a Nap. És jött föl futó. És búgott el mellettünk méterekre kisrepülő.
Visszafelé kutat kutatva, aztán végül csak a Margitszigeten döntöttem le két teli kulacsot.
Ez így kellően megnehezítette a túrát. (Kilenckor is még csak 25 fok volt.)
Részidők:
-indulás úgy fél-háromnegyed öt fele, ötkor már a Hörpintő mellett a zöldre várva (posta, piac)
-hatkor Szépjuhásznénál -ami szerintem igen jól sikerült, át a városon
-hat-huszonkettőkor az árok lábánál,
-hét-harminchétkor fent a kilátóban
-este tízkor visszaérkezve
26,99 km ↗518 m ↘320 m
37,65 km ↗558 m ↘763 m
Összesen 64,64 km, 1080 m szintkülönbség.
Szintidő öt és fél órán belül (köves erdei utak az emelkedőkön).
