Szerdai napon történt.
Keresve a kapcsolatot a Dobogókő-Esztergom tengelyen kívüli részekkel, a Kakas-hegyi kerékpárúton elkanyarodtam jobbra.
Az útszéli bokros már kínál érett szedret, a Nap még épp süt, lássuk, van-e víz a Király-kútban.
Alig-alig, épp csak csepeg, pedig még reggel nagy zuhé volt.
Egy nagy fa hasadt ketté a forrás felett, törzse hosszában a mederre dőlve. Egy éve még állt, emlékeim szerint.
Sár a völgyben végig a túraúton, ezért hogy a dagonyát kerüljem, a piroson visszamentem a betonra.
Kitérő Kárpát-forrásig. Nagy pihenőhely van a közelében, senkit ne tévesszen hogy a kockakő parkolóhely-sátorhely fele vezet, a forrás jobbra van, még a lehajtó első fordulójában, mintegy háromszáz méterre, a Kék jelzésen.
Lőtérnél balra, Kisrigó felé. Erre utoljára tizenöt éve mehettem? Most nem is tűnt akkora kaptatónak...
Vissza Szentendrén át.
Szentendre valahogy soh'sem a szívem csücske kerékpárral.
A főútról kitiltották a bicikliseket, át kell menni alatta-felette több ízben szabályt követve, hogy aztán sötét, bokrok közötti úton, méterekre cikázó autóktól tekerjen az ember. Vagy a parton, nézelődőket-parkolókat kerülgetve, rosszabbnál rosszabb földutakon.
Ha Pomáz felől találnék átjárást mondjuk Leányfaluig, lehet többet járnék Visegrádra. Az addig vezető úton a forgalmat már úgy-ahogy megszoktam.
Kb. 67 km.
Este már az erdei utakon hűvös van.
